Siófokon edz Marián Sluka

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Az előző szezon végén távozott a Szombathelyi Haladás csapatától a szlovákiai Marián Sluka. Eleinte biztosnak tűnt, hogy visszatér Zalaegerszegre, ahol 2008 és 2010 között már szerepelt, és ahonnan már februárban is keresték. Bár a csapat időközben kiesett az élvonalból, a 33 éves középpályás a zalai megyeszékhelyen él, tehát kézenfekvő lett volna, hogy ő is segítse a ZTE visszajutási törekvéseit. Bár többször is tárgyalt a klubelnökkel, megállapodás végül nem született, ráadásul időközben több invitálást is visszautasított, így hoppon maradt, csapat nélkül. Most az első osztályú mezőnyben egyedüliként nyeretlen és sereghajtó Siófok együttesével edz, és reméli, a napokban aláírhatja szerződését. Közben pedig várja, hogy a szombathelyiek törlesszék a tartozásukat.

Marián Sluka a Rangadó.hu érdeklődésére elmondta, a közelmúltban hetekig a harmadosztályban szereplő Andráshida csapatánál tréningezett, ennek köszönhetően megfelelő állapotban van, a Balaton-partiak vasárnapi, Ferencváros elleni meccsén akár pályára is léphetne...

– Júliusban már szóba került a neve Siófokon. Miért csak most érkezett a városba?

– Kedden érkeztem, és remélem, hamarosan le fog zárulni ez a zűrös időszak. Elég volt belőle, hiszen két hónapja vagyok csapat nélkül. Miután távoztam Szombathelyről, nem is kerestem csapatot, mert úgy volt, hogy vissza megyek Zalaegerszegre – mesélte a Rangadó megkeresésére Marián Sluka. – Majdnem meg is egyeztünk, de mégsem jött össze, talán a pénz miatt. Mindenki látja, milyen állapotban van jelenleg a ZTE. Jó tervek voltak, azért is akartam visszatérni. Sokszor beszéltem Nagy Ferenc elnökkel, aki azt tervezte, hogy a klub korábbi NB I-es szintű játékosai közül hatot-hetet visszacsábít. Mindenkit ismerek közülük, és én lettem volna az egyik. Biztos vagyok benne, hogy azzal a kerettel visszajuthattunk volna az élvonalba. Ezért nem is kerestem csapatot, sőt kaptam ajánlatot Pápáról, Siófokról, és még egy első osztályú klubtól, de ezeket lemondtam. Zalaegerszegen van a barátnőm, ott akartam maradni, hiszen jól érzem magamat a városban.

Marián Sluka (szemben) játéklehetőséget és fizetést sem kapott tavasszal Szombathelyen (fotó: nyugat.hu)

– Külföldi lehetőségről is hallani lehetett...

– Fehéroroszországból is kerestek, de nem akartam ismét olyan sokat utazni. Harminchárom éves vagyok, s az a tervem, hogy három év múlva itt, Magyarországon fejezem be a pályafutásomat. Horváth Károly minimum tízszer hívott az elmúlt két hónap során. Az NB II-ből is volt három ajánlatom, kerestek Sopronból, a Vasastól, illetve még egy helyről, de mondom, nem szeretnék már messze utazgatni. Ha NB I, akkor igen, de ha másodosztály, akkor csak a Zete!

– Min múlik, hogy összejön-e a szerződtetése Siófokon?

– Most itt vagyok, jó állapotban vagyok, bár nem játszottam régóta, de remélem, hamar visszanyerem a formámat. Csütörtökön döntenek a vezetők, akikkel egyébként már tárgyaltam, tehát tudják, mit szeretnék. Néztem három meccsüket a tévében, és azt láttam, hogy nem annyira rossz ez a keret és a csapat, ahogyan a jelenlegi helyezés mutatja, de sok a sérült. Ha mindenki egészséges lenne, nem így állnának. A tervek szerint a szerződésem csak decemberig szólna, akkor majd átbeszéljük újra. Ők sem akarnak kockáztatni, hiszen több olyan játékost is idehoztak a közelmúltban, aki gyorsan megsérült, bár remélem, velem nem lesz ilyen probléma.

– Hogyan gondol vissza a Haladásnál eltöltött időszakra? Igaz, hogy január óta nem kapott fizetést, és a mai napig is tartoznak a szombathelyiek?

– Maradjunk annyiban, remélem, hamarosan rendezni fogják velem a régi dolgaikat... Egész tavasszal nem játszottam, és ezt a mai napig sem értem. Amikor Aczél Zoltán volt a vezetőedző, majdnem minden meccsen kezdő voltam, a következő félévben viszont összesen nem tudtam lejátszani kilencven percet a tizenhárom meccs során. Ezen nagyon meglepődtem. Januárban még úgy volt, hogy két évvel meghosszabbítjuk a szerződésemet, az egész felkészülés során rendesen edzettem, aztán jött egy ujjsérülés, de két-három hét után már ismét rendben voltam. Artner Tamás mondta is, milyen jó, hogy engem három poszton is tud használni. Furcsán viselkedtek velem, mert februárban hívott a Gyirmót és Zalaegerszeg is, és már akkor is kerestek Fehéroroszországból, de a szombathelyi vezetők nem engedtek el. Pedig szívesen mentem volna, hiszen a Haladásnak is segítség anyagilag, ha nem kellett volna fizetnie engem. Majdnem tönkrement pályafutásom. Remélem, sikerül megállapodnunk a siófokiakkal, és vasárnap mondjuk fél óra erejéig tudok segíteni a csapatnak a Ferencváros ellen. Mondom, edzettem rendesen, köszönettel tartozom a harmadosztályú Andráshida csapatának, mert ezen a Zalaegerszeghez közeli településen kaptam lehetőséget a tréningezésre. Korrektek és szimpatikusak az edzők és a vezetők, nagyon jó kis csapatot ismertem meg, és nagyon megszerettem őket.