Luka Modric a Marcanak adott hosszú lélegzetvételű interjút, melynek a nagy részét most változtatás nélkül közöljük:
Luka, el sem tudod képzelni, mennyire hiányzol Madridban…
Köszönöm, hogy eljöttél. Mindig jó ezt hallani, hogy hiányozom. Madrid is, a város, a klub és minden. De elmondhatom, hogy itt Milánóban jól és boldognak érzem magam, hogy az első naptól kitárt karokkal fogadtak, és nagyon boldog vagyok. Ennek jele, hogy még második éve vagyok itt egymás után. Ezért, bár nagyon hiányzik Madrid, most Milánóban vagyok, és itt is boldog vagyok.
Már egy éve hagyta el a Real Madridot. Most, nyugodtan hogyan emlékszel a búcsúnapodra?
Óriási büszkén emlékszem rá, bár nem volt könnyű nap, ahogy a meccs előtti képeimből, a buszon, a bejelentés előtti napokban és a pályán is látható. Bár a pályán elég jól kitartottam, aztán a beszédben… Olyan napok voltak, tele érzelmekkel, mert tudtam, hogy a futballkarrierem legszebb szakasza véget ér. De nagy büszkeséggel, nagy érzelemmel emlékszem rá. Ezeket a képeket még ma is néha látom, bár több mint egy év telt el. Amikor látod a lelátón síró embereket, az összes üzenetet meg hasonlókat, büszkeséggel és elégedettséggel tölt el, tudva, hogy valami fontosat tettél a világ legnagyobb klubjában.
Kinek volt nehezebb, neked vagy a családodnak? A gyerekei már felnőttek voltak, már tudták, ki ő, ki ő, Luka Modric.
Úgy gondolom, mindkettőnknek nehéz volt, a családnak és nekem, de talán még inkább, mert egész életükben Madridból származtak. Különösen a gyerekeim. Az első fiam akkor született, amikor Angliában voltunk, és ő két éves volt, amikor megérkeztünk, de emlékszik az egész madridi gyerekkorára. Most 16 éves. Amikor beszélek velük, amikor nyaralunk vagyunk, vagy nem tudom, hol, megkérdezik: „Mikor megyünk haza?” És Madridra utalnak. Ezért volt nagyon nehéz nekik, nekem is. De az élet ilyen, az élet része, és tovább kell lépni. Már itt vagyunk. Nehéz, nehéz, de mindez, amikor látod, büszkeséggel, elégedettséggel és boldogsággal tölt el.
Mi a nehezebb, búcsút mondani Madridnak, vagy hozzászokni ahhoz, hogy nem vagy Real Madrid játékosa?
Tapasztalataim szerint nehezebb búcsút mondani, mint hozzászokni, mert akkor meg kell szokni ahhoz, hogy egy nap véget ér. Foci meg minden… Olyan dolgoktól elszakadsz, amelyeket a legteljesebben éltél meg. Azt hiszem, nehezebb volt búcsút mondani, mint idejönni, és lassan megszokni egy új napot, egy új valóságot, egy új klubot. Nem volt könnyű búcsút mondani, de ahogy mondtam, ez az élet része. Amikor tudod, hogy mindent beleadtál, mindent megtettél ezért a klubért, felemelt fejjel távozol. Felemelt fejjel távoztam.
Madrid történetének legsikeresebb játékosa, ha nem tévedek. Mit érzel?
Ez tényleg hihetetlen. Sosem képzeltem volna el ilyet. Egy olyan klubba érkezel, ahol tudod, hogy bajnoki címért fogsz harcolni, és hogy ez normális egy ilyen nagy klubban, de a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ő lesz a klub történetének legsikeresebb játékosa. Nem azért, mert nem bíztam magamban, vagy mert azt hittem, nem fogok ott sikerülni, de… hány játékos ment át ott? Hány legenda? Hány madridi ikon, madridizmo ikonja? Az, hogy a legtöbb nyert játékos lenni, igazából hihetetlen. Sosem képzeltem volna.
És ha elveszi a Bajnokok Ligáját, a Ligát, az összes címet… mit hagyott neki a Real Madrid a bajnoki címek szélén? Mit hagyott még a Real Madrid Luka Modricban?
Megtanított, hogy soha ne adjam fel, mindig harcoljak a végsőkig, mindig higgyem, mindig a legjobbat kell leadnom. Bár ez része a jellememnek, az életmódomnak, Madrid ezt még jobban adja neked, beléd ülteti. Szerintem ez a legfontosabb, amit mondhatok.
Hány visszatérés, mennyi őrület volt a Bernabéu-n, amikor ott voltad…
Hihetetlen. Főleg az utolsó előtti Bajnokok Ligájában, de nem csak ez. Mióta megérkeztem, annyi őrült játék volt, annyi visszatérés… Megmutatja, milyen az a Real Madrid. Ahogy korábban is mondtam, olyan dolgokat ad, amiket a végéig elhiszed, mert amikor minden összeáll, a pályán lévő játékosok, a szurkolók, az a stadion, ami sok ellenfelet megfélemlít… Hihetetlen estéket éltünk át a Bernabéu-n, és általában a Real Madridban, de mindenekelőtt a Bernabéu-n.
Casemiro-Kroos-Modric, a történelem legjobb középpályája?
Ezt nem az én dolgom megmondani. Mindig lesznek ilyen viták, és inkább azokra bízom, akik beszélnek és véleményt mondanak. Amit mondhatok, hogy élveztem velük játszani. Csukott szemmel ismertük egymást, és igazából valami hihetetlen volt velük játszani a közepén. De az akkori többi játékossal együtt talán Madrid történetének legaranyosabb játékosa volt. Ezért nem szeretek csak hármanról beszélni, mert annyian voltak, akik sokat csináltak… De nagyon élveztem velük játszani, mások ellen és egymás ellen az edzésen. Néha az edzések nehezebbek voltak, mint néhány meccsen. Ez valami hihetetlen volt.
A profi elit futballban értem, hogy nem mindig könnyű szórakozni, mert sok igény van, nagyon nehéz. De Luka Modric sokat szórakozott Madridban?
Igen, tényleg nagyon jól éreztem magam. Bár a kereslet óriási volt, ennek ellenére sikerült jól éreztem magam. Szeretem ezt a felelősséget, ezt a követelést. Szerintem jobban dolgozom, ha ilyesmi van. Ha laza környezet van, nem dolgozom jól; Jobban dolgozom, ha van némi nyomás, kereslet. És itt élvezed, mert például Madridban megnyered a Bajnokok Ligáját, kezdődik az új szezon, eljön az előszezon, elveszítesz egy meccset, és már most is válság van. Ez megmutatja, mi a valódi kereslet. Te megnyersz egy Bajnokok Ligáját, és mi a következőre megyünk. Sosem elégedettek azzal, amit tettél, a következő dolgokra kell nézned.
Ezért választotta a Milant, mert nagyon igényes klub, hét európai kupával. Nem mondom, hogy hasonló, de itt a kereslet maximális.
Igen, igen. A kereslet is nagyon magas. A Milan a világ egyik legjobb klubja, egy történelmi klub, amely talán az utóbbi években nem érte el azokat az eredményeket, amikhez mindenki hozzászokott, de ez nem jelenti azt, hogy még mindig nagy klub lenne és az egyik legkedveltebb klub a világon.
Amikor ideérsz, érzed. Milánó története lehelődött. Itt is érezhető a Ciutat Esportivában. Hány legenda, hány nagyszerű játékos játszott itt…
És biztos vagyok benne, hogy ez volt az egyik oka annak, hogy Milánót választottam. Amikor gyerekként olasz focit néztem, a Milan volt a kedvenc csapatom. Így több dolog is összeállt, hogy Madrid után könnyebb döntés legyen, mert mindig is nagy szeretettel és tisztelettel rendelkeztem Milan iránt. Amikor ez a lehetőség Madrid után felmerült, nem volt sok kételyem.
És mi Luka Modrić célja a Milan csapatában ebben a szezonban?
Jobban teljesíteni, mint tavaly. Sokáig nagyon jól teljesítettünk, majdnem ott voltunk, hogy a Scudetto után márciusig harcoltunk, aztán az utolsó meccseken majdnem mindent eldobtunk, és nem jutottunk be a Bajnokok Ligájába. Ez kemény csapás volt Milan számára, mert legalább a Milánónak minden évben játszania kell a Bajnokok Ligájában a múltja miatt. Ez a második legtöbb címmel rendelkező klub a Real Madrid után.
A célok az, hogy jól teljesítsünk, minden tekintetben segítsük a csapatot, pályán és azon kívül. Nagy lelkesedés van. Sok változás történt idén a csapatban, új edző, elég sok új játékos, és a klub fontos résznek tekintett engem, itt akartak, ezért vagyok itt.
Versenyezni akarok, mindent beleadni, és megpróbálni újra meggyőzni Milant. Mind együtt. Egy játékos nem tudja egyedül megoldani, de összesen erőfeszítést kell tennünk, hogy visszavigyük a Milant oda, ahol lennie kell.
És hogyan marad motivált Luka Modric szezonról szezonra?
Nem nehéz. Azt csinálom, amit szeretek. A foci az életem. Hatéves koromban kezdtem edzősködni, és a foci tényleg az életem. Még mindig élvezem, ugyanaz az ambícióm, motivációm és szenvedélyem van. És ha ezt érzed, könnyebb követni. Hála Istennek, hogy fizikailag és lelkileg is jól érzem magam, ami nagyon fontos, és szerintem ezek a legfontosabb okok. Különösen az a szeretet, amit érzek ehhez a sporthoz. Mert ha akkor a testalkat nem ad meg, akkor nehéz. De ezt nem tekintem munka. Nekem ez valami, amiben jól szórakozom. Folyamatosan jól érzem magam, továbbra is élvezem magam. Nincsenek olyan napok, amikor azt mondanám: „Már nincs kedvem, nem akarok edzeni vagy felkelni”. Velem ez még nem történt meg. És amíg így érzem magam, nem látok okot arra, hogy ne folytassam. Bár tudom, hogy sokan beszélnek az életkorról, és már most is kicsit unalmas. Szerintem ez része ennek a narratívának, ahogy mondani szokták, de ez engem nem érint. Nap mint nap élvezem magam, és azt hiszem, a testem majd szólni fog, mikor végez. Mindig is reális és őszinte voltam magammal, és úgy gondolom, hogy bár ez a pillanat biztosan nehéz lesz, eljön majd. Közel, biztonságos, közelebb, mint korábban. De lássuk, meddig maradok ott, és folytatom.
Azt mondja, nem érint téged, hogy az emberek a korodról beszélnek, de zavar-e egy kicsit, hogy folyamatosan azt mondják: „Luka Modric 40 éves”? Ez egy kicsit fárasztó?
Nem arról van szó, hogy zavarna, vagy hogy dühítene, de már most is fárasztó. Fárasztó hallgatni, mert nem két évvel ezelőtti film. Ez a beszéd 2019-ben, a világbajnokság után kezdődött, amikor 33 éves volt. Ott volt: „Nézzük meg, meddig tart, már 33, már 34, már nem bírja tovább…”. Aztán még két Bajnokok Ligát nyertem, harmadik egy másik világbajnokságon Horvátországgal, Nemzetek döntőjét, más címeket, és azt hiszem, ezután… Nem szeretek magamról beszélni, de úgy gondolom, néha életem legjobb fociját játszottam. Ezért gondolom, hogy nem szabad az életkor, útlevél vagy a DNI vizsgálatot nézni. Csak az, amit a pályán csinálsz. Nem számít, hogy 18, 30, 40 vagy 50 éves vagy. Nem számít. Ha nap mint nap a pályán megmutatod, hogy versenyezni tudsz, szerintem ezt kell megnézned: hogy képes vagy sem. Számomra az életkor csak egy szám, de az emberek megszállottjai lesznek vele. Úgy tűnik, ha születésnapod van, ki kell dobnod magad. És nem így van. Nem érint vagy zavar, csak kifáraszt, hogy minden nap hallgatom. Ez egyben motiváció is, hogy megmutassák, nem így van, hogy ilyen előreméltó korban is meg lehet csinálni.
Luka, mindig beszélünk Cristiano Ronaldo fizikai felkészüléséről, erről a játékostípusról, de Modric fizikai felkészültségéről sosem beszélünk. És aztán látod, hogy ő az, aki a legtöbb percet játszik, majdnem ő az, aki a legtöbb futást szerez minden meccsen. Milyen munkát végez Luka a pályán kívül, amit nem látunk, hogy fizikailag felkészült lenne? Talán azért, mert nem akartad magadnak ezt a nyilvánosságot adni, de fizikailag is csodagyerek vagy.
Igen, fizikailag nagyon jól érzem magam. Sokan azt mondják, hogy ez a genetika része, hogy köze lehet hozzá, de nem csak genetika. Ha nem dolgozol, nem szánod magad minden nap száz százalékra, minden szabadság alatt nehéz ilyen sokáig kitartani ezen a szinten. Majdnem lehetetlen. Ez mindezek keveréke. De azt is hiszem, hogy – ahogy mondtam – munka nélkül, elkötelezettség nélkül nap mint nap… Nyaraláskor nem töltök egy hetet anélkül, hogy bármit sem csinálnék. Nem tudom, mikor történt ez velem. Talán amikor hajóra megyek, és ott nem lehet semmit csinálni [nevet], de a többi időben minden nap edzek. Vagy teniszezek, vagy kosárlabdázom, vagy futni megyek. Ez bennem van. Nélküle biztosan nem lehet. De úgy gondolom, hogy a sport, jelen esetben a futball iránti szeretetem nagyon fontos szerepet játszik. Lehet, hogy az emberek nem így látják, vagy nem tudják, vagy valamilyen értelemben nem értenek egyet, de szerintem ez a szeretet és szenvedélyem, ami még mindig megvan a futball iránt, nagyon fontos. Ez még mindig bennem van. Versenyezni akarok, meg akarom mutatni, hogy fiatalabb játékosokkal is versenyezek, és szerintem ezek az okok, hogy ilyen sokáig ezen a szinten legyek. Hogy kevesebb szó van az egyikről, mint másokról, erről nem tudok beszélni.
Az a gyerek, aki Zadarban, Horvátországban kezdett játszani, képzelte el hasonló karriert?
Emberként mindig is nagyon ambiciózus voltam, de hazugság lenne, ha igent mondanék, hogy mindezt elképzeltem. Nem. Mindig azt mondom, hogy ha valaki adott volna nekem egy szerepet, és azt mondta volna: „Írd le, mit szeretnél elérni az életedben, a karrieredben”, soha nem írtam volna ezt. Féltem volna mindezt megírni. Az egyetlen álmom az volt, hogy Horvátországgal játszhassak egy meccset, hogy debütáljak a válogatottban. Hála Istennek, hogy fantasztikus karrierem volt, és még mindig van. Hálás vagyok Istennek, azoknak az embereknek, akik mindig velem voltak, akik az első naptól támogattak, akik előre hajtottak. De nem azért, hogy mindezt elképzeljem. Még a legvadabb álmaimban sem.
És milyen Luka Modric, amikor elhagyja Milanellót, amikor elhagyta Valdebebast?
Egy normális ember. Egy családapa. Próbálok a családommal, a gyerekeimmel lenni, normális dolgokat csinálni, semmi különöset. Hogy a barátaimmal legyek. Szeretek laposaniteniszezni, szeretek teniszezni, szeretek kosárlabdázni. Amikor csak tudok, megteszem. Próbálok normális dolgokat csinálni, semmi különöset, semmi különöset.
A barátaid inkább a futball világából valók, vagy kívülről?
R. Vannak barátaim futballból és külföldön is. Gyerekkorom óta vannak barátaim, és fenntartottam ezeket a barátságokat, és büszke vagyok rá. Ők a legjobb barátaim. Mindent átéltünk. Egyszer elváltak az útjaink, de mindig együtt maradunk, mindig is támogattuk őket. Ezen az oldalon nagyon büszke vagyok rá. De vannak barátaim a fociból és külföldön is.
