Mattia Perin 8 év után távozik a Juventustól és a másodosztályban szereplő Palermi játékosa lesz. Bár a 33 éves kapus sosem számított első számú választásnak a zebráknál, mégis mindig jó szívvel fog visszaemlékezni a Torinóban töltött korszakára.
Mattia Perin a közösségi médiás felületein búcsúzott a rajongóktól:
Vannak helyek, amelyeken csak áthaladsz.
És vannak helyek, amelyek miközben áthaladsz rajtuk, megváltoztatják, hogy ki vagy.Számomra a Juventus ilyen volt.
Ma, visszatekintve rájövök, hogy annak az embernek, akivé váltam, egy része az itt töltött évek alatt formálódott. Mert az időt nem a lejátszott mérkőzésekben, a győzelmekben vagy a trófeákban mérjük. Hanem a megismert emberekben, a várakozásban, a csendekben, a csalódásokban, amelyeket megtanulsz elfogadni, és azokban a pillanatokban, amikor megtalálod magadban az erőt, hogy újrakezdd.
Megtanultam, hogy akkor is lehetsz fontos, ha nem mindig te vagy a főszereplő.
Hogy valamihez tartozni néha azt jelenti, hogy háttérbe szorítod saját magadat.
Hogy a hűséget nem kell elmesélni, mert azokban a döntésekben él, amelyeket akkor hozol meg, amikor senki sem lát.Ebben a mezben pályafutásom legszebb élményei közül néhányat átéltem, de nehéz pillanatokat is. És ma már azokért is hálás vagyok. Mert éppen ezek a pillanatok kényszerítettek arra, hogy igazán megismerjem önmagamat. Hatalmas bajnokokkal találkoztam, de mindenekelőtt emberekkel. Olyanokkal, akikkel sokkal többet osztottam meg egy öltözőnél: napokat, nyomást, nevetéseket, vereségeket, győzelmeket, félelmeket és álmokat.
A Juventusnál dolgozó valamennyi embernek, akik nap mint nap teszik a dolgukat, gyakran mindenki tekintetétől távol: köszönöm. Vannak gesztusok, szavak és figyelmességek, amelyek talán aprónak tűnnek, amikor megéled őket, és csak akkor jössz rá, milyen sokat jelentettek, amikor elérkezik a búcsú pillanata.
A szurkolóknak pedig egy egyszerű dolgot szeretnék mondani: mindig arra törekedtem, hogy méltó legyek ahhoz a mezhez, amelyet viseltem.
Nem tudom, hogy ez mindig sikerült-e, de azt tudom, hogy minden egyes nap tiszteltem ezt a mezt.Most elérkezett az idő, hogy távozzak. És furcsa érzés ezt leírni. Mert amikor hosszú időt töltesz valahol, már nem teszed fel magadnak a kérdést, hogy mikor lesz vége. Egyszerűen az életed részévé válik. De talán a felnőtté válás ezt is jelenti: legyen bátorságod elengedni valamit, amit szeretsz, anélkül, hogy ettől kevésbé szeretnéd.
Nem tudom, mi marad majd utánam a Juventus történetében.
De bennem a Juventus örökre megmarad.És ezt egyetlen búcsú sem veheti el tőlem.
Köszönöm, Juve.
Fino alla fine.
