A korábbi 25-szörös válogatott Mracskó Mihály még mindig aktív, 48 évesen a Békés megyei III. osztályú Végegyházában szerepel játékos-edzőként. A jellegzetes bajuszát még mindig viselő, civilben hentesként dolgozó védővel a saját sorsa mellett a Békéscsabáról és a válogatottról is beszélgettünk.
Mracskó Mihály még mindig aktív: a korábban a Békéscsabában és a Győrben is kedvenccé váló, 25-szörös válogatott védő 48 évesen a Békés megyei III. osztály Déli csoportjában szerepel a Végegyházi SE játékos-edzőjeként. A bajnokságot négy meccsen aratott három győzelemmel kezdték, szombaton a Tótkomlós II. ellen nyertek 2-1-re. Mracskóval a találkozó után beszélgettünk.
– Egy vereségünk van idén, akkor a másik öreggel, Kiss Pistával nem tudtunk játszani, de persze nem csak ez volt az ok – kezdte a jellegzetes bajuszát még mindig viselő Mracskó. – Persze azért ez is sokat számított, mert stabilitást adunk a csapatnak, a fiatalokat el tudjuk osztani a pályán, hogy hova helyezkedjenek. Még nem tartunk ott, hogy mindenki felfogja ésszel, mikor mit kellene csinálni, de jó irányba haladunk – fogalmazott.
Mracskó a profi pályafutása után is folyamatosan futballozott nagypályán, ám volt olyan év, hogy csak öregfiúk-bajnokságban szerepelt. Amikor 2014-ben, 34 év után újra csapat alakult Végegyházán, ahol ő is felnőtt, nem volt kérdés, hogy segít-e a falunak. A harmadik évét kezdte el itt, idén már játékos-edzőként dolgozik.
– Faterom sajnos elhunyt nemrég, de édesanyám még mindig itt él. Ezen a futballpályán nőttem fel, szívügyem volt, hogy részt vegyek az itteni csapat életében. Békéscsabán élek, de a fiatalok megszervezik az edzéseket, elmondom nekik, nagyjából mit csináljanak, és ők megcsinálják. Hál’ Istennek a helyiek szeretik a csapatot, hétvégén van hol találkozniuk, a meccs összehozza az embereket. És ahhoz képest, hogy nemrég alakultunk, nem is vagyunk olyan rosszak. Ha az első ötben zárnánk, az szenzációs lenne.
A Tótkomlós II. elleni találkozót szinte hiba nélkül játszotta végig, persze már nem a gyorsasága, inkább a helyezkedése az erőssége. De vajon hogyan reagál egy 48 éves test a nagypályás meccsek után?
– Nem egyszerű… Emellett még a csabai városi kispályás bajnokságban is szerepelek, hetente hármat, de inkább négyet focizom. Van meccs bőven – mondta.
Ha teheti, megnézi a Békéscsaba 1912 Előre NB II-es bajnokijait is, ez idén belefér neki, mert a végegyházi meccsek nem ütköznek a Békéscsaba vasárnapi találkozóival. A klubnál nem felejtették el, kapott tiszteletjegyet a szezonra.
– Rosszul kezdett a csapat, de látszik a fejlődés, ütőképes a brigád. Bízom a feljutásban, jobb lenne mindenkinek egy NB I-es csapat miatt kijárni. Zoran Szpisljak? A csabaiak vezetőedzője megosztó személyiség, ezt tapasztalom. Képben vagyok a csapattal, mert a végegyházi elnök, Igritz Misi a csabai klubigazgató, én nála is dolgozom, így sokat beszélgetünk. Nagyon profi az Előre, talán túlságosan is. Nem biztos, hogy ezt a nagy profizmust ennyire rá kell erőszakolni a gárdára. Kicsit túlzásba viszik: együtt reggeliznek, együtt csinálnak mindent, különböző kütyükkel mérnek mindent… Lehet, hogy nagyobb szabadságot kellene adni a játékosoknak, az másabb, és lehet, hogy jobb is lenne – mondta Mracskó.
Békésben a megyehárom a legalsó osztály, ahol Mracskó az egyedüli korábbi válogatott labdarúgó. Kíváncsiak voltunk, általában tudják-e az ellenfelek, hogy ki játszik a túloldalon.
– Nem kérdezem tőlük – mondta nevetve. – Persze azért megismernek, fociztam Békéscsaba mellett Telekgerendáson, Mezőkovácsházán, Békésen, mindenhol jártam. Hentesként dolgozom, és munka közben is mindenki a futballról kérdez, ezt nem lehet kikerülni. A csabai csapattal annak idején imádtak minket, ezt szívesen emlegetik fel még most is.
Mracskó 1993 és 1997 között 25 alkalommal lépett pályára a válogatottban, az utolsó két meccse a Jugoszlávia elleni, tragikus emlékű vb-selejtezők voltak (1-7, 0-5). Megkérdeztük az Eb-ről és Bernd Storckról is.
– Az Európa-bajnokság szenzációs volt! Sajnos nem tudtam kimenni, de a tévében minden meccsünket végignéztem. Hatalmas élmény volt, ráadásul jó eredményeink is születtek, előzetesen ennyire kiváló szereplésben nem is reménykedtem. Látszott, hogy ha egy kis futball van Magyarországon, az annyira be tudja lelkesíteni az embereket, hogy félelmetes. Csak utána elkezdődött az NB I, és leült minden… Hogy ez mitől van? Nem tudom. A válogatottnak mindenki szurkol, a klubok esetében meddig megosztottak az emberek, biztosan ez is számít.
A vb-selejtezőket egy csalódást jelentő, 0-0-s döntetlennel kezdtük Feröeren. Bernd Storck szövetségi kapitány kapott hideget-meleget a találkozó után, Mracskó szerint azonban nincs nagy baj.
– Storck a Dárdai által elindított német vonalat jól folytatta. Pali ellen még játszottam, mielőtt kiment Németországba, igazi profi. Szóval Storck egy normális, más mentalitású, profi szakember, hagyni kell dolgozni. Egy vb-selejtező után nem kell izgulni, ráadásul Feröer ellen más is megszenvedett volna. A világbajnokság? A pótselejtező összejöhet, minden a Svájc és a Portugália elleni mérkőzéseken múlik – tette hozzá Mracskó.
