A Real Madrid sztárcsatára, Kylian Mbappé a napokban adott egy mélyinterjút a L’Equipe-nek,a miből az AS gyűjtötte össze a legérdekesebb témákat. Mbappé beszélt a saját fejlődéséről, a kritikákról és az Aranylabdáról is.
Arról, hogy már láthattuk-e Mbappé legjobb változatát:
Nehéz kérdés. Ha azt mondanám, hogy igen, és hogy ebben a szezonban jobb vagyok, mint az előzőben, hazudnék. Ha pedig azt mondom, hogy nem, akkor azt kellene mondanom, hogy rosszabb vagyok, mint korábban. Mindig a pálya dönt. Az emberek jobban szerettek bizonyos verzióimat, és talán én is jobban szerettem másokat.
Arról, hogy teljesebb játékos lett-e:
Én továbbra is másfajta játékos vagyok. Korábban egy bizonyos szerepkörbe zártam magam, mert tudtam, hogy abban is elég jó vagyok. Ma már sokkal több eszköz van a kezemben. Képes vagyok a játékom egy másik verzióját is megmutatni, akár egy egész szezonon keresztül, annak sikereivel és kudarcaival együtt. Ez az az evolúció, amit szerettem volna elérni.
A fejlődéséről a harmincas éveihez közeledve:
Igen, a pályafutásom során folyamatosan fejlődhetek. Ez egyfajta intelligencia: fel kell ismerned, hogy a játék folyamatosan változik. A futball egyre taktikusabb és intenzívebb, miközben az edzők is sokkal nagyobb kontrollt gyakorolnak a csapataik felett. Alkalmazkodnod kell. A futball nem vár senkire.
Arról, hogy ő inspirálja-e a játékosokat, vagy inkább a játékosok inspirálják őt:
Mindkettő. Sok játékost inspiráltam, és engem is sokan inspiráltak, még olyanok is, akiket bizonyos szempontból kevésbé tartok erősnek magamnál. Mindig van valami, amiben jobb vagy nálad. Az intelligencia abban rejlik, hogy felismerd ezeket a hiányosságokat, és megpróbáld kijavítani őket, hogy minél több évig az elitben maradhass.
Melyik fiatal játékosok miatt izgatott:
Nem akarok neveket mondani, mert ha kihagyok valakit, abból baj lesz. Ha meg kellene határozni a világ tíz-tizenöt legjobb játékosát, szerintem abban mindenki nagyjából egyetért. A fiatalok között ott van Lamine Yamal, akiben minden megvan. Szeretem Estêvãót is, különleges kreativitása van. Arda Güler nagyon magasra juthat. Endricknek is megvan a potenciálja, igazi gólszerző. Warren Zaïre-Emery és Désiré Doué előtt is nagyszerű jövő áll. Nagy verseny lesz közöttük.
Amire a legbüszkébb:
Rövid távon a címekre, mert ezek maradnak meg a kollektív emlékezetben. De én, aki mindezt intenzíven és közvetlenül éltem át, inkább magára az útra vagyok büszke. Mindig tudtam, hová akarok eljutni és hogyan szeretnék odaérni. Ezt az irányt még a nehéz időszakokban is követtem.
A világ legismertebb francia játékosaként érzett teher:
Ez az érzések keveréke. Attól függ, milyen életszakaszban vagy, milyen a hangulatod, és éppen milyen verzióját mutatod önmagadnak. Soha nem szabad elutasítani az emberek szeretetét. Ha te vagy a legismertebb francia, az azt jelenti, hogy rengeteg ember támogat, és ez hatalmas kiváltság, még akkor is, ha néha nehéz és nyomasztó lehet. Ez egy felelősség, amit teljes mértékben vállalok.
A kritikákról:
Sokat kritizálnak. Egészséges kapcsolatom van a kritikával. Van konstruktív kritika, és van egy kicsit abszurdabb is. Nincs ezzel problémám. Nem félek döntéseket hozni. Ha tudom, hogy valami helyes számomra, akkor egyenesen megyek tovább. A hátterem ezt már bizonyította.
Azokról, akik azért kritizálják, mert nem védekezik eleget:
Ez nem normális, de ez az elit játékosok élete. Mindenki évek óta tudja, mire vagyok képes. Ezért már nem feltétlenül azt figyelik, amit csinálok, hanem azt, amit nem csinálok. Ez emberi dolog. Nem veszem személyes sértésnek. Nagyon jól ismerem a futball világát, és már nem sok minden tud meglepni. Ezek olyan dolgok, amelyek akkor történnek, amikor a világ elitjéhez tartozol.
Arról, hogy a gólszerzés kollektív szempontból problémát jelenthet-e:
Ez a diskurzus számomra kevésbé értelmes. Ha nem szerzek gólt, azt fogják kérdezni, hogy miért nem. Minden mérkőzésen emberek milliói érzik úgy, hogy ők az edzők, és mindenkinek megvan a saját véleménye. A futball arról szól, hogy gólokat szerezzünk, és eggyel többet lőjünk az ellenfélnél. Egy gólt szerző játékos soha nem jelent problémát egy csapaton belül. Ez inkább a futball értelmezéséről szól.
Arról, hogy egy nagyszerű gólszerző szükségszerűen individualista-e:
Minden játékos individualista valamilyen szinten, a kapustól a középcsatárig. Nem tiszteletlenség azt mondani, hogy bizonyos posztokon a játékosok kevésbé kerülnek a figyelem középpontjába. A középcsatárt mindig jobban figyelik. Neki kell magára vállalnia a reflektorfényt, néha megérdemelten, néha kevésbé.
Képes voltam gólokat szerezni olyan mérkőzéseken, amelyeken más játékosok nálam jobban futballoztak. De a futballban a gólszerzés a legnehezebb és egyben legértékesebb dolog. Ezért természetes, hogy néha a gólszerző kapja a dicsőséget, máskor pedig éppen őt kritizálják.
Arról, miben tud még fejlődni a pályán:
Védekezésben többet tehetek a csapataimért. Támadásban pedig még hatékonyabb lehetek, mert megvan bennem a képesség arra, hogy helyzeteket teremtsek. Európában kevés olyan játékos van, aki annyi helyzetet tud kialakítani, mint én. Az elitben kevés hely van, és nem akarom elveszíteni a sajátomat.
Arról, hogy megváltozott-e a futball iránti szeretete:
Nem. Tudom, hogyan válasszam el a játékot az üzlettől. A futball iránti szeretet soha nem múlik el. Beleszerettem ebbe a játékba. Amikor majd befejezem a pályafutásomat, továbbra is nézek majd mérkőzéseket, és elmegyek a stadionokba, de talán már semmi közöm nem lesz a futball világának üzleti részéhez.
A tapasztalat megtanít arra, hogyan válaszd szét ezeket a dolgokat, és arra is, hogy ne általánosíts. Hiba lenne mindent egy kalap alá venni. Maga a játék az, ami rengeteg embert megérint, és ezt soha nem szabad elveszítenünk. Ez a munkánk lényege.
Arról, hogy 39 évesen Messihez hasonlóan játszhat-e:
Ha kell, akár 100 éves is lehetek! Én is olyan jó leszek? Ez intelligencia kérdése: tudnod kell, mikor nem vagy már képes ugyanarra. Messinek nem kellett megkérdeznie senkit, mert még mindig képes rá. De Messi Messi. Én pedig egy másik játékos vagyok. Ő egy teljesen más kategóriát képvisel.
Cristiano Ronaldóról és Lionel Messiről:
Hat világbajnokság… Egyiket sem nyerték meg, ez igaz. De hatszor eljutni oda, hogy a hazád vezéreként érkezel, és egy egész ország reményeit képviseled, nagyon ritka. Ők egy másik korszakhoz tartoznak. Az ő kategóriájukban csak ketten vannak.
Én a következő generációhoz tartozom, és ők inspiráltak engem. Megváltoztatták a futball szabályait és azt, ahogyan erről a sportról gondolkodunk. Van egy előttük és egy utánuk következő korszak. Ez az, ami miatt valaki maradandó nyomot hagy. Nincs bennem olyan nyomás, hogy azt gondoljam, kevésbé vagyok jó, mint Messi vagy Ronaldo.
Arról, hogy a legutóbbi szezon volt-e a legrosszabb kollektív szempontból:
Nem, minden szezon tanulságos. Mindig igyekszem a lehető legtöbbet tanulni az adott idényből, különösen akkor, ha nem nyerünk. A Real Madridban játszani kiváltság, és ez a szezon is megtanított arra, min kell javítanunk ahhoz, hogy idén jobban teljesítsünk.
Az egóról a PSG és a Real Madrid öltözője között:
Minden öltözőben vannak ilyen emberek, még olyan csapatoknál is, ahol nincsenek világsztárok. Az utolsó párizsi évemben rajtam kívül nem voltak igazán nagy sztárok. Ousmane később vált azzá.
Az emberek mindig az egót társítják a sztárokhoz. Én viszont láttam olyan játékosokat, akik soha nem kértek fotót vagy autogramot, mégis hatalmas egójuk volt. Sok embernek van egója, és ez nem csak a játékosokra igaz. Olyanokra is, akiket nem látunk, például az irodákban dolgozókra.
A Bernabéu közönségének kritikájáról:
Ezek olyan dolgok, amelyek megtörténnek. Tudod, hány játékost fütyültek már ki Madridban? Mindannyian még élnek, igaz? Amikor aláírsz a Real Madridhoz, tudod, mibe vágsz bele. Engem ez nem érintett túlságosan. A közönség időnként így fejezi ki az elégedetlenségét.
José Mourinhóról:
Nagyon intelligens ember. Lenyűgözött az intelligenciája. Utólag már nem lep meg. Nem válsz José Mourinhóvá, ha nem rendelkezel ezzel a fajta intelligenciával. Látszik rajta, hogy tudja, mit csinál, és pontosan tudja, hová akar eljutni.
A játékosok számára fontos, hogy legyen egy világos irány, amit követhetnek. Vele minden adott ahhoz, hogy jól csináljuk a dolgokat. Azt mondta nekem: „Szerezz gólokat.”
Mit vár Mourinhótól:
Csak azt, hogy játszasson. Ezen kívül szerintem minden máshoz tudok alkalmazkodni. Nincsenek különösebb elvárásaim. Az, hogy önmaga legyen, teljesen elég.
Arról, hogy a világbajnoki szereplés kudarc volt-e:
Pff, ne! Ha közvetlenül utána kérdezted volna, valószínűleg igent mondtam volna. Most, hogy vége, már nem mondanám kudarcnak. Kár érte. Spanyolország jobban kezelte a mérkőzést. Gratulálok nekik.
Arról, hogy van-e kisebbrendűségi komplexusa Spanyolországgal szemben:
Nem. Hibáztunk a mérkőzés elején. A tizenegyes fordulópontot jelentett, mert addig nem történt túl sok minden. Ha 1–0-ra kikapsz egy olyan csapattól, amely szereti birtokolni a labdát, az még bonyolultabb helyzet. Nem tudtuk megfelelően kezelni a mérkőzést és újra alkalmazkodni.
A torna összességében pozitív élmény volt. Tudtunk álmodni a francia válogatott szurkolóival együtt, és büszkévé tettük őket. Ez önmagában is egyfajta győzelem.
A paraguayi szenátor rasszista megnyilvánulásáról:
Ez Paraguay kormányának támogatásával történt. Az elnök és minden intézmény támogatását élvezte. Beszéltünk arról, amit Michel Platini mondott, vagyis hogy mindent el kell fogadni. Nos, ezeket én nem fogadom el.
Nincs problémám azzal, hogy kimondjam: 2026-ban fontos pozíciókat betöltő emberek is lehetnek rendkívül alkalmatlanok. Mindig lesz bennünk energia arra, hogy harcoljunk az ilyen dolgok ellen.
A francia válogatott kapitányaként szerzett tapasztalatairól:
Lehetővé tette számomra, hogy egyénileg is fejlődjek egy közösségen belül. A válogatottban korábban mindig én voltam az, akire felnéztek. Kapitányként viszont neked kell másokra figyelned. Sok energiát igényel, de rengeteg örömet is ad. Próbálom a lehető legjobbat nyújtani.
Zidane-ról:
Zidane az Zidane. A franciáknak ez a név rengeteget jelent. Ő a legenda, a nemzeti Zizou. Eleganciát és nagyságot képvisel. Játékosként a francia válogatott történetének egyik legfontosabb fejezetét írta. Rengeteg ikonikus pillanat fűződik hozzá.
Talán ő képviseli leginkább a francia válogatottat. Olyan játékos, aki generációkon átívelően meghatározó volt, és maradandó nyomot hagyott a francia futball történetében.
Beszélt-e már Zidane-nal:
Mindennek eljön majd az ideje, lesz még időnk beszélgetni.
Arról, hogy a PSG kétszer is megnyerte a Bajnokok Ligáját nélküle, miközben a Real Madrid az érkezése óta nem tudta megnyerni:
Én ezt egyszerűen úgy értelmezem, hogy kettő plusz kettő az négy. Ők nyerték meg, ezt nem vehetjük el tőlük. Gratulálok nekik. Felépítették a saját sikereiket. Sikerült egy második nagyszerű csapatot is felépíteniük, ami rendkívüli.
Ők az a csapat, amelyet le kell győzni. Mi, a Madrid és mindenki más is azt gondoljuk, hogy le kell taszítanunk a trónról azt a csapatot, amely kétszer nyert. Luis Enriquével az utolsó párizsi évemben eljutottunk az elődöntőig. Ez számukra már egy új ciklus volt.
A PSG-nél töltött időszakáról:
Amikor a PSG-ben játszottam, bármelyik európai klubhoz igazolhattam volna. És mégis, mindig maradtam. Kérdezd meg, hány ajánlatot kaptam a hét év alatt. Azért maradtam, mert boldog voltam Párizsban.
A Ballon d’Or-ról:
Az a célom, hogy idén megnyerjem. Ez a rövid távú céljaim egyike is. Már nincs sok hátra.
Arról, hogy vannak-e érvei a Ballon d’Or megnyerése mellett:
Természetesen. Azt mondják, hogy nem nyertem kollektív trófeát. De ez egy egyéni díj. Soha nem láttam még olyan Ballon d’Or-szavazást, amely egyhangú lett volna. Nyert már valaki a szavazatok 100 százalékával? Ez azt jelenti, hogy mindig lesz valaki, aki úgy gondolja, hogy nem érdemled meg.
A világbajnokság történetének legeredményesebb gólszerzőjévé válni, minden nagy legendát megelőzni a sportág legfontosabb tornáján, természetesen nagy figyelmet kelt.
További érvei a Ballon d’Or mellett:
Mindig is úgy gondoltam, hogy a Ballon d’Or-nak egy másik típusú játékost kellene jutalmaznia. Természetesen van egy kollektív összetevője is, és ez fontos, hiszen a futball csapatsport. De ez mégiscsak egy egyéni trófea.
Az én elképzelésem a Ballon d’Or-ról a Messi és Ronaldo által meghatározott korszakból ered. Nem egyszerűen átlagos játékosok kapják, hanem azok, akik kiemelkednek a többiek közül. És idén úgy érzem, valami mást is tettem. Ezért gondolom, hogy meg tudom nyerni.
Arról, hogy korábban is megnyerhette volna-e a Ballon d’Or-t:
Néhány évben azt gondoltam, hogy én vagyok a világ legjobb játékosa. Nem láttam nálam jobb futballistát. Később, amikor Messi megérkezett a díjátadóra és nyert, azt mondta: „A legjobb játékos ott van a színpadon.” Ezzel semmi problémám nem volt.
Amikor Cristiano nyert, ugyanez történt. Más játékosokat is néztem, és még ha lett volna is Ballon d’Orjuk, soha nem cseréltem volna el velük a helyemet. De ez valami szép dolog, mert táplál egy utat és egy történetet.
A világbajnoki gólrekordjáról:
Nehéz ennyi gólt szerezni egy világbajnokságon. Ez a nagy játékosok, a sztárok és a sportág történetének legjobbjainak versenye. És belegondolni abba, hogy 27 évesen én vagyok a világbajnokság történetének legeredményesebb játékosa, fantasztikus érzés.
Különösen azért, mert Lionel Messitől vettem át a rekordot, aki Cristiano Ronaldo mellett sokak számára a történelem legjobb játékosa. Ez fantasztikus. Az ilyen eredmények teljesen más kategóriát képviselnek.
Kire szavazna a Ballon d’Or-szavazáson:
Objektíven nézve megértem azokat, akik másképp szavaznak. Nincs egyetlen helyes gondolkodásmód. De ha megnézzük a vitát és a versenyt, nem lenne igazságtalan, ha én nyernék. Senki sem teljesített jobban nálam az előző szezonban.
Arról, hogy tíz évvel ezelőtt már azt gondolták róla, hogy lesz Ballon d’Or-ja:
Igen, de tíz évvel ezelőtt senki sem mondta, hogy Messi 39 éves koráig játszhat, és még három Ballon d’Ort nyerhet. Cristiano esetében sem maradt túl sok lehetőség a többieknek. Voltak olyan időszakok is, amikor a szavazatok inkább a legjobb csapat legjobb játékosára mentek, és nem feltétlenül arra, aki valóban a világ legjobb játékosa volt.
