Törökország újra ott lesz a világbajnokságon. Vincenzo Montella csapata 1–0-ra nyert Koszovó vendégeként a pótselejtezős döntőben, ezzel 2002 után először jutott ki a futballvilág legnagyobb tornájára. A túloldalon viszont óriási a fájdalom: Koszovó egyetlen lépésre volt a történelmi bravúrtól, de a legfontosabb estén már nem tudta befejezni a saját futballmeséjét.
Ez a mérkőzés pontosan olyan volt, amilyennek egy ilyen tét mellett lennie kell: feszült, ideges, sokszor kevés helyzettel, de annál nagyobb érzelmi súllyal. Törökország végül jobban bírta a nyomást, és egyetlen villanással eldöntötte a kijutást.
Egyetlen gól döntött, de az egész ország ünnepelhet
A meccs sorsát Kerem Aktürkoğlu döntötte el az 53. percben. A támadásban ott volt Orkun Kökçü és Kenan Yıldız szerepe is, de a befejezés Aktürkoğlué lett, és ezzel ő írta be magát a török futball egyik legfontosabb vb-pillanatába.
Az ilyen gólok mindig többet érnek önmaguknál. Nemcsak egy meccset nyernek meg, hanem éveket zárnak le. Törökország esetében ez most egy 24 éves várakozás végét jelentette. Egy olyan futballnemzet számára, amely 2002-ben még világbajnoki elődöntőt játszott, különösen fájó volt az elmúlt két és fél évtized hiánya.
Törökország végre visszatért a nagy színpadra
A török válogatott körül az utóbbi években egyre többször lehetett érezni, hogy valami épül. A keretben ott van egy új, technikás és önbizalmas generáció, amelyben egyszerre fér meg a fiatalság lendülete és a tapasztaltabb játékosok higgadtsága. Arda Güler, Kenan Yıldız, Hakan Çalhanoğlu vagy éppen Orkun Kökçü neve már önmagában is jelzi, hogy ez a csapat többre hivatott annál, mint hogy csak ígéretes legyen.
Most ezt eredményre is váltották. A kijutás azért is fontos mérföldkő, mert innentől már nem csak a potenciálról lehet beszélni, hanem egy olyan válogatottról, amely valóban visszatért a világbajnoki mezőnybe.
Montella munkája most kapott igazán súlyt
Vincenzo Montella számára ez a siker különösen nagy visszaigazolás. A török válogatottat nem könnyű közegben kell irányítani: nagy az elvárás, erős az érzelmi nyomás, és minden komolyabb meccs rögtön nemzeti jelentőségűvé válik. Egy ilyen környezetben 24 év után vb-re jutni nem egyszerűen jó eredmény, hanem komoly edzői teljesítmény.
Montella csapata ezen az estén nem sziporkázott, de éretten futballozott. És sokszor éppen ez választja el a jó válogatottat az igazán eredményestől. Nem mindig kell látványosan nyerni. Elég, ha a döntő pillanatban jobban reagálsz, mint az ellenfél.
Koszovó közel volt a csodához, de ezúttal nem sikerült
A másik oldalon természetesen egészen más hangulat uralkodik. Koszovó története első világbajnoki kijutására készült, és már az is önmagában különleges volt, hogy eljutott idáig. A hazai pálya, a telt ház, az országos várakozás és a történelmi esély együtt olyan atmoszférát adott a meccsnek, amit kevés kisebb futballnemzet élhet át.
Éppen ezért ennyire fájdalmas a vereség. Nem arról van szó, hogy Koszovó csúnyán összeomlott volna, vagy ne lett volna meccsben. Inkább arról, hogy a legfontosabb este végül nem hozta meg azt az egyetlen gólt vagy pillanatot, amellyel átbillenthette volna a történelmet a saját oldalára.
Muriqiéknek most marad a csalódás, de a történet még nem ért véget
Koszovó számára most természetesen a csalódás dominál, de a nagyobb kép még így is figyelemre méltó. Ez a válogatott néhány év alatt jutott el oda, hogy reális eséllyel pályázott világbajnoki kijutásra, és ez önmagában is komoly fejlődést jelez. Az ilyen kudarcok sokszor később válnak igazán értelmezhetővé: akkor derül ki, hogy egy fájdalmas este csak véget jelentett, vagy egy erősebb jövő előszobája volt.
Most nyilván kevés vigaszt ad ez Koszovónak. De az biztos, hogy ez a csapat már nem csak szimpatikus mellékszereplő, hanem valódi nemzetközi tényező lett a régióban.
Törökország visszatért, Koszovó pedig megmutatta, hogy számolni kell vele
A meccs végén tehát minden egyetlen képre szűkült össze: török ünneplés, koszovói döbbenet. Törökország lezárt egy hosszú hiányzást, és újra ott lesz a világbajnokságon. Koszovó álma most szertefoszlott, de közben azt is megmutatta, hogy ez a történet még korántsem futott ki.
A futball néha kegyetlenül egyszerű. Az egyik oldalnak elég egy gól, hogy történelmet írjon. A másik oldalnak pedig ugyanaz az egy gól elég ahhoz, hogy még várnia kelljen a saját nagy pillanatára.
