Olaszországban már nemcsak a világbajnoki kudarc miatt forrnak az indulatok, hanem azért is, mert a következmények villámgyorsan elérték a futballvezetés legfelső szintjét. A vb-ről való újabb lemaradás után lemondott Gabriele Gravina, az olasz szövetség elnöke, és távozott Gianluigi Buffon is a válogatott küldöttségvezetői posztjáról. Az azzurriknál most már nem egyszerű csalódásról, hanem teljes rendszerkrízisről beszélnek.
Ez a történet azért ennyire súlyos, mert Olaszország nem egy kisiklott selejtező miatt került padlóra. Egy futballóriásnál akkor szólalnak meg igazán a vészcsengők, amikor a pályán elszenvedett bukás után a vezetői szinten is megindul a szétesés. Most pontosan ez történik.
A világbajnoki kudarc után nem maradt menekülőút
Az olasz futball az elmúlt években már többször kapott nagy pofont, de a mostani kudarc különösen mélyre ütött. A válogatott újra lemaradt a világbajnokságról, és ezzel végképp elfogyott a türelem a közvélemény, a sajtó és a politikai szereplők egy részénél is.
Ilyen helyzetben a szövetségi kapitány mindig nyomás alá kerül, de Olaszországban ez sosem áll meg az öltöző ajtajánál. A kérdés gyorsan az lett: ki vállalja a felelősséget ezért az újabb történelmi bukásért? Gravina lemondása lényegében erre a kérdésre adott választ.
Gravina bukása többről szól, mint egy elvesztett playoffról
Gabriele Gravina ideje alatt Olaszország megnyerte az Európa-bajnokságot, de a világbajnoki szereplések hiánya végül mindent felülírt. Egy ország futballos önképét nem lehet sokáig csak kontinenstornás sikerrel fenntartani, ha közben a világ legnagyobb színpadáról rendre lemarad a csapat.
Ezért lett a mostani lemondás ennyire beszédes. Nem egyetlen meccs vagy egyetlen döntés vitte el az elnököt, hanem az a felismerés, hogy az olasz futballban már túl sok a magyarázkodás és túl kevés a valódi eredmény.
Buffon távozása különösen erős jelzés
Gianluigi Buffon neve Olaszországban nem egyszerűen legendás, hanem szimbolikus. Ő annak a futballkultúrának az egyik legnagyobb alakja, amelyre az olaszok ma is büszkék. Éppen ezért az ő távozása nemcsak személyi változás, hanem érzelmi veszteség is.
Amikor egy ilyen figura is úgy dönt, hogy félreáll, az mindig azt üzeni: itt már nem kozmetikázás zajlik, hanem valódi törés. Buffon eddig afféle hidat jelentett a régi nagy olasz futball és a jelenlegi válogatott között. Most ez a kapocs is megszakadt.
Most már nem lehet csak a játékosokra mutogatni
Az olasz futballban mindig könnyű a pályán keresni a bűnösöket. Egy kihagyott helyzet, egy rossz csere, egy piros lap vagy egy gyenge tizenegyes mindig látványosabb, mint egy évek alatt kialakuló szerkezeti probléma. Csakhogy a mostani összeomlás után már egyre kevesebben hiszik el, hogy pusztán futballszakmai apróságokról van szó.
Olaszország problémája most sokkal mélyebbnek tűnik. Stadionhelyzet, utánpótlás, döntéshozatal, klubfutball és válogatott kapcsolat, vezetői hitelesség – minden egyszerre került célkeresztbe. És éppen ez teszi ennyire súlyossá a jelenlegi helyzetet.
Mi marad most az olasz válogatottnak?
Rövid távon káosz. Hosszabb távon teljes újratervezés. Egy ilyen bukás után az első napok mindig az érzelmekről, a felelősök kereséséről és a kemény mondatokról szólnak. De előbb-utóbb eljön az a pont, amikor a romok fölött valamit újra kell építeni.
Az olaszoknál most ez a feladat. Nemcsak új vezető kell, hanem új hit is. Mert a probléma már régen nem az, hogy egy világbajnokság kimarad. Hanem az, hogy ez kezd veszélyesen megszokottá válni.
Olaszország Magyarországon is az egyik leginkább követett futballnemzet. A klubjai, a válogatottja, a történelme, a stílusa miatt mindig erős érdeklődés kíséri az ottani eseményeket. Egy ekkora összeomlás pedig különösen nagy figyelmet kap, mert az az érzés jár vele: ha ez velük megtörténhet, akkor a futballban tényleg nincs többé érinthetetlen óriás.
Ezért is működik ennyire erősen ez a sztori sporthírként. Van benne történelmi súly, dráma, vezetői bukás, legendás név távozása és egy egész futballrendszer válsága. Ritkán áll össze ennyire súlyos csomaggá egyetlen nemzeti csapat kudarca.
Most kezdődik csak az igazán nehéz rész
A vb-ről való lemaradást önmagában is nehéz megemészteni. De az olaszok számára most már nem ez lesz a legnagyobb kihívás, hanem az, hogy mit kezdenek az utána maradó ürességgel. Ki vezeti tovább a szövetséget, ki marad a válogatott körül, és hogyan próbálják újra hitelessé tenni az egész rendszert.
Mert a mostani történet már nem egy selejtezős kudarc története. Hanem egy futballnagyhatalomé, amely kénytelen belenézni a tükörbe.
