Az olasz futballban most már nem egyszerű válságról, hanem teljes rendszerhibáról beszélnek. Miután az olasz válogatott elbukta a bosnyákok elleni világbajnoki pótselejtezőt, Gennaro Gattuso lemondott a szövetségi kapitányi posztról, előtte pedig Gabriele Gravina, az Olasz Labdarúgó-szövetség elnöke is távozott. Az azzurrik így zsinórban harmadszor maradnak le a világbajnokságról, ami egy négyszeres vb-győztes futballnemzetnél egészen döbbenetes kudarc.
Gattuso pénteken jelentette be, hogy a kudarc után befejezettnek tekinti a munkáját a válogatott élén. Az olasz legenda tavaly júniusban vette át a csapatot Luciano Spallettitől, és ugyan a válogatott vele öt csoportmeccset is megnyert, Norvégia jobb gólkülönbsége miatt így is pótselejtezőre kényszerült. A boszniai vereség után végül ő is félreállt, és úgy fogalmazott: az Azzurri mez túl értékes ahhoz, hogy akadálya legyen a következő szakmai döntéseknek.
A történet azonban nem állt meg a kispadnál. Gravina már egy nappal korábban lemondott, miután egyre nagyobb lett rajta a politikai és szakmai nyomás. A FIGC-elnök 2018 óta vezette az olasz szövetséget, vagyis már az előző két világbajnoki kudarc idején is ő volt a rendszer első embere. Az olasz futballban sokan úgy érezték, hogy a harmadik bukás után egyszerűen tarthatatlanná vált a helyzete. Június 22-re rendkívüli közgyűlést írtak ki, ahol új elnököt választhatnak.
Az olasz közegben azóta gyakorlatilag minden a válogatott összeomlásáról szól. A Reuters beszámolója szerint a Serie A-sajtótájékoztatókon, a stúdióműsorokban és a közbeszédben is ugyanaz a kérdés pörög: hogyan juthatott el idáig egy ilyen futballhatalom. Gravina helyzetét tovább rontotta, hogy a boszniai vereség után tett nyilatkozata komoly felháborodást váltott ki, amikor más sportágakkal kapcsolatban szerencsétlenül fogalmazott, és erre több olasz élsportoló is élesen reagált.
Most már az egyik legfontosabb kérdés az, ki jöhet Gattuso helyére. A legerősebb nevek között Massimiliano Allegri és Antonio Conte szerepel, de jelenleg ez még inkább találgatás, mint kész döntés. Allegri már megszólalt az ügyben, és azt mondta, most nem foglalkozik a válogatottal, mert az AC Milanra koncentrál. Ettől még Olaszországban természetesen már elindult a szokásos kapitánykereső láz, ami azt mutatja, hogy a szakmai újratervezésnek nagyon gyorsan el kell kezdődnie.
A legnagyobb kérdés persze nem is csak az, ki lesz a következő kapitány, hanem az, hogy az olasz futball tényleg képes lesz-e új pályára állni. A következő válogatott meccs június 7-én Görögország ellen jön, szeptemberben pedig Belgium ellen indul a Nemzetek Ligája, vagyis sok idő nincs a sebek nyalogatására. Olaszország most megint ugyanott tart: új vezetőt kell találnia, új irányt kell kijelölnie, és valahogy vissza kell szereznie azt a hitet, amely egykor a világ tetejére vitte.
